Tenyeredben
mint aki nincsen magánál
csak forog saját tengelye körül
elszédül a hallgatástól
de a beszédtől is
mint aki mindent pótolni szeretne
amitől megfosztotta valaki
s most tiltakozik
menekülne önmagától
menekülne önmagához
de nem lehet mert hegyek ölelik
szorítják a mellkasát
megroggyantják a térdét
megakasztják az óra
pontos lépéseit
így állok előtted s várom:
tenyeredbe veszel
s mintha hosszú útról érkeztem volna
lélegzeted melegében
visszatér belém az élet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése