Szavaid tükrében
szavaid mély tükrébe néztem
kerestem reménykedve arcomat
opálfényű üvegestéken
néha hallani véltem a hangodat
jázmin illatú ködben bolyongtam
s ha rád találtam átöleltelek
számban szétfolyt édes ízed
s azt kívántam, soha ne feledjelek
zuhanó rög voltam minden éjjelen
kemény szívvel surranó létem követtem
a rög, míg zuhan, csak addig él
millió darabra hullik, ha földet ér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése