Félúton
Békés idő. Nyárpihés, ájult délután.
Ölelkeznek az út mentén a fák.
Lustán tekergődzik a szél a bokrokon,
egy dalt próbálok eldúdolni,
de megakad torkomon
s dünnyögéssé fajul az ének.
Nyolcra igértem. Jövök.
Ma, egy késő alkony-estelen
egy árva perctől majd este lesz.
S ha jön a hold lepecsételni az eget,
szép szavakkal szétbontod
összezárt kezem.
Napközben felmázolt álcánk
éjfélre szétkenődik,
ma elcsángálunk, egész az égig.
Fejünk köré komfortos csillagok bábozódnak.
Ma elszegődöm kedvesnek, jónak.
Mért nézel rám, mint részeg záróra után?
Én már a buszon, félúton levettem ruhám.
Ugye, tudod, mire gondolok?
Kezed meleg mellemre gombolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése