
kövület
nyomtalan lábakkal futottam
át a szivárvány lenge hídján
szoknyámba belebújt a szél
sötét hajamba napsugár túrt
csillagok ringattak álmomban
talpamat gyík csiklandozta
arcomat madárszárny hűtötte
és mint őskori kövület néhány
"A vers árnyék, a fény gyermeke, megfogni nem tudod, s ha látod, érzed, hallod, tudod, sejted, hogy van valami titka, amit még az sem képes megfejteni teljességgel, akiből, vagy akin keresztül érkezik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése